Tegnap eléggé szükszavú voltam, de hát először írtam blogot. Majd lassan belejövök. Tehát 2 éve nyugdíjas vagyok és "enyém a világ"! Őszintén imádok nyugdíjasnak lenni! Eddig leginkább a kötelességek teljesítése volt, most pedig azt teszem amit szeretnék ( majdnem), azzal tartom a kapcsolatot akivel jól érzem magam (majdnem) és oda megyek ahova akarok. (nem egészen csak majdnem). Szóval pótolom ami eddig kimaradt. Például falom a könyveket, vagyis imádok olvasni és meg is tehetem. Erről jut eszembe, kitöltöttem a Bródy Sándor Könyvtár által készített kis füzetecskét is a "Hevesi Betűfaló"-t. Nagyon szórakoztató volt, köszönet érte a könyvtárnak. Angol tanfolyamra járok, szinházba, moziba, kirándulni, rendszeresen internetezek. Hetente kétszer tornára, hetente egyszer jóga órára megyek. Mindez jót tesz a közérzetemnek. Részt veszek 1-2 civil szervezet munkájában. Éppen most fejeztem be egy 5 napos kommunikációs tanfolyamot, ahol az "Egri Barátnők a Jövőért Egyesület " szineit képviseltem. Az egyesület ugyanis részt vett a "Kárpátok Alapítvány" szervezetfejlesztési projektjében és ők szervezték a tanfolyamokat. Nagyszerű volt!
Szóval azt mondom nem kell elkeseredni azért mert nyugdíjasok lettünk, hanem örülni kell, hogy ezt is megértük és élvezni kell amíg csak lehet!
