Blogol a család

Megtámadott. Alattomosan és gyorsan. Mindenem fáj, alig látok. Nem oltattam be magam egyszer sem és nem is akarom. Sőt gyógyszert sem szeretnék szedni. Legfeljebb vitaminokat és sok gyógyteát. Esélyt adok a szervezetemnek, hogy legyőzze a vírusokat. A minap az egyik gyógyszertárban C vitamint vettem, jó nagy tablettákat. A gyógyszerész elmagyarázta, hogy minden szemet vágjak négyfelé és 3-4 óránként vegyek be egy negyedet. Így a szervezet rendszeresen kapja a vitamint és ennyi elegendő. Na ez a gyógyszerész belopta magát a szivembe. Mondhatta volna azt is, hogy 3-4 óránként vegyek be egy egész szemet. Semmi bajom sem lett volna, a fölösleget kipisili az ember. Legfeljebb gyakrabban megyek C vitamint venni.

Nemrég hallottam egy rádióműsort, hogy mi magyarok intenzíven mérgezzük a szevezetünket a rengeteg gyógyszerrel. Hát lehet ezen csodálkozni? Szinte minden második reklám gyógyszert hírdet! Miért szabad ezt megengedni? Szerencsére rám nincsenek hatással a reklámok. Csak azért nézem a hirdetéseket, hogy mit ne vegyek meg! Ha valamit sokat hírdetnek azt, csak azért sem veszem meg! arra gondolok, hogy azt a rengeteg hírdetési díjat velem akarják megfizettetni. Hát abból nem esznek!

Megkezdődött a második 120 órás angol kurzus .

A mult évben az egyik nyelviskola nyugdíjasok részére 30 órás ingyenes angol nyelvtanfolyamot hiredetett. Úgy éreztem ott a helyem. Elég sokan gondoltuk így, mert olyan nagy volt az érdeklődés, hogy 4 ilyen csoport is indult. Egy nagyon kedves, fiatal tanárnőnk volt és egy 9 fős tanuló csoport. Nagyon kellemesen telt a 30 óra és többen úgy gondoltuk jó lenne folytatni. Így egy újabb 90 órára íratkoztunk be ami már fizetős volt, de nagyon kedvező óradíjjal. Bizony kezdőknek még a 120 óra is igen kevés a boldoguláshoz, ezért egy újabb 120 órás kurzusnak nézünk elébe. Az első órán sokan csalódást éreztünk, hogy milyen sokat felejtettünk a nyáron. Úgy gondolom ez a gyerekeknél is így van, tehát nem kell elkeseredni! Ez egy nagyon előrelátó gondolat volt a nyelviskola részéről, hisz azzal az ingyenes 30 órával több fizetős csoportot is nyert az iskola.

Én nagyon élvezem a nyelvtanulást és remélem legalább egy kicsit boldogulok majd vele ha legközelebb meglátogatom a testvéremet.

A Kanadában élő keresztlányom ijedten hívott fel, hogy reméli jól vagyunk mert náluk a tv-ben a vezetőhírekben látta, hogy Magyarországon vegyi katasztrófa történt. Megnyugtattam, hogy minden rendben, hál'istennek mi elég messze élünk a katasztrófa szinhelyétől.

Milyen igaz az a mondás, hogy "a szegény embert még az ág is húzza". Az egyébként is szegény kis hazánkat ez évben egymást érik a katasztrófák. Tavasszal és nyáron az árvizek, most pedig a gátszakadás. Ez olyan igazságtalan! Az ember erőn felül dolgozik, hogy élhető életet teremtsen  és egy pillanat alatt mindent elveszít, földönfutóvá válik, sőt sokan még az életüket is elveszítik természeti katasztrófa vagy emberi mulasztás miatt. Azok az emberek akik ezt most átélik, már soha nem lesznek olyanok mint voltak. Soha többet nem lesz nyugodt álmuk, életük.

Segítsünk nekik legalább abban, hogy legyen hol tovább élni a megváltozott életüket! Én annyit tudok tenni, hogy néhányszor felhívom a nemzeti segélyvonalat.

Mivel az aktív évek stresszes munkája nem tett jót a házasságunknak így 27 év együttélés után úgy gondoltuk a férjemmel, hogy külön folytatjuk tovább.

Van egy nagyszerű lányunk, aki férjnél van és neki is van egy 8 éves lánya, akit imádok! Szerencsére egy városban lakunk és így hétvégeken az unokám gyakran van velem. Van egy fiunk is, aki egy okos, megfontolt, nagyfokú felelősségtudattal rendelkező "gyerek". Egy robotprogramozó cég műszaki igazgatója. Sajnos Ő az ország másik végében él, így elég ritkán találkozunk. Hála a fejlett technikának skype-n gyakran tudunk beszélni.

Egy testvérem van, aki Kanadában él, több mint 20 éve. Az Ő jóvoltából már többször voltam ebben a gyönyörű, zöld országban.

Hát ennyit a családunkról.

Tegnap eléggé szükszavú voltam, de hát először írtam blogot. Majd lassan belejövök. Tehát 2 éve nyugdíjas vagyok és "enyém a világ"!  Őszintén imádok nyugdíjasnak lenni! Eddig leginkább a kötelességek teljesítése volt, most pedig azt teszem amit szeretnék ( majdnem), azzal tartom a kapcsolatot akivel jól érzem magam (majdnem) és oda megyek ahova akarok. (nem egészen csak majdnem). Szóval pótolom ami eddig kimaradt. Például falom a könyveket, vagyis imádok olvasni és meg is tehetem. Erről jut eszembe, kitöltöttem a Bródy Sándor Könyvtár által készített kis füzetecskét is a "Hevesi Betűfaló"-t. Nagyon szórakoztató volt, köszönet érte a könyvtárnak. Angol tanfolyamra járok, szinházba, moziba, kirándulni, rendszeresen internetezek. Hetente kétszer tornára, hetente egyszer jóga órára megyek. Mindez jót tesz a közérzetemnek. Részt veszek 1-2 civil szervezet munkájában. Éppen most fejeztem be egy 5 napos kommunikációs tanfolyamot, ahol az "Egri Barátnők a Jövőért Egyesület " szineit képviseltem. Az egyesület ugyanis részt vett a "Kárpátok Alapítvány" szervezetfejlesztési projektjében és ők szervezték a tanfolyamokat. Nagyszerű volt!

Szóval azt mondom nem kell elkeseredni azért mert nyugdíjasok lettünk, hanem örülni kell, hogy ezt is megértük és élvezni kell amíg csak lehet! 

Itt vagyok a könyvtárban és  szeretnék résztvenni a könyvtárunk által meghirdetett "blogol a család" versenyen.
A mai napon megtanulunk blogot írni. A gyerekeim persze már profik ebben de én sem szeretnék nagyon lemaradni a technikai fejlődésben. Az unokám is jól kezeli már a számítógépet.
A könyvtárban sok nagyit érdekel ez a téma, ezt jó látni.
Kicsit szerencsétlenkedünk, de azért nem reménytelen a dolog.